Sorozatszerkesztő előszava

Simonyi Károly dolgozó szobája
2008-ban a Pontus Kft. útjára indította az Iskolateremtők könyvsorozatot, amely Ladó László, Kindler József és Simonyi Károly műegyetemi professzorok életét és munkásságát mutatja be. Munkatársaik és tanítványaik gondolatait gyűjtöttük össze, hogy közelebb hozzuk ezeknek a kivételes embereknek az életútját az olvasókhoz. Szerkesztőként és dramaturgként azon dolgoztam, hogy bemutassam az életük legmeghatározóbb döntéseit, útkereszteződéseit, és azt, hogyan formálták tanítványaikat és a világot maguk körül.


A sorozatunk mottója Thomas Mann híres gondolata: “Mérték és Érték.” Kálmán Gábor így fogalmazta meg Simonyi Károlyra emlékezve:

 

„Érték – a tudomány és a fizika értékét tanultuk meg Simonyi Károlytól, valamint a tudományban eltöltött élet értékét. Mérték – nem az határozza meg, hogy mit tudunk, hanem az, hogy hogyan hatunk a világra.”

 

A legutóbbi kötetet, “Az iskolateremtő Fidél atya Aviánoi  Márk szolgálatában” c. könyvet Faccioli Mark olasz szerzetes atya inspirálta. Új ötlet született, hogy ezek a történetek szélesebb körben is eljussanak az olvasókhoz,  bátran állíthatjuk: Nincsenek véletlenek.  Más megközelítésben már régen jelen van a Deus ex Machina a görög drámákban.

 

Simonyi Károly életében is  volt Deus ex Machina, mesélte

 

“Egyszer valóban életmentő volt az Elméleti villamosságtan könyv.”…”1960-as évek eleje. A hely egy repülőgép Moszkva felé. Egy delegáció ment oktatásügyben miniszter asszony vezetésével. Moszkvában ugyancsak egy miniszter asszony várta. Az volt a partnere, hogy kölcsönösen az oktatásról, kultúráról minden egyébről beszéljenek. És a repülőgépen, s ezek legendák, ahogy régen a Deus ex machina…drámákban volt. De én hiszek is benne, mert a körülmények olyanok voltak, olyan amiről beszéltek, akik ebben a delegációban jelentős szerepet játszottak. Kifelé menet mindenféle problémáról beszéltek, az oktatás problémáiról. A miniszter asszony azt mondta, hogy ennek a Simonyi ügynek véget kell vetni. Ez így nem mehet tovább, valami ilyesmi volt: Egy ilyen hét próbás fasiszta nem maradhat az egyetemen. Ki kell rúgni. Visszafelé menet ez legyen az első dolga - mondta az illetékesnek. 

A találkozon a két miniszter asszony udvariaskodott. Ennek a résznek nem tulajdonítok jelentőséget, mert nyilván úgy van. Jaj mennyit segít a Szovjetunió. Miniszter asszony azt mondta (partnerének): Mivel tudjuk ezt viszonozni? Oh, nem is kell ezt viszonozni, s íme előhúzott egy Simonyi Elméleti Villamosságtan könyv 1964-es orosz fordítását.

A miniszter asszony a repülőgépen visszamenet odaszólt az illetékeseknek: A Simonyi ügyet le kell venni a napirendről. Engem úgy látszik rosszul tájékoztattak. Persze örültem. De miért Moszkvában kell engem megvédeni. Az ottani véleménynek kell segíteni, hogy ott maradhassak  a katedránom.”

 

Az “Iskolateremtők” sorozatban olyan jelentős művek találhatók, mint Simonyi Károly “A fizika kultúrtörténete” című könyve, Ladó László “Szervezéselmélet és -módszertan” című munkája, Kindler József által lettehozott és szerkesztett “Kovász” folyóirat, valamint Pacsay János Fidél által kezdeményezett boldog Avianói Márk szobor. Mind azt az elvet erősítik, hogy az életben “nincsenek véletlenek” – mind egyediek és jelentősek, az iskolateremtők hatása és kisugárzása révén. Az új sorozat első kötete, “Nincsenek véletlenek: Simonyi Károly” azt kutatja, majd feltárja, sorbabeszi és bemutatja, hogy az élet bizonyos mérföldkövei igazolják azt a gondolatot, hogy valóban nincsenek véletlenek, amiért is hoztuk létre a sorozat.

 

Baráti beszélgetések során gyakran felmerül a kérdés: vajon igaz az, hogy nincsenek véletlenek? Ez a gondolat sokszor a magányos elmélkedések középpontjában is áll. A híres Hamlet-idézet – „Lenni vagy nem lenni?” – is ennek az örök dilemmának a kifejezése: vajon a véletlenek formálják életünket, vagy egy nagyobb erő vezérel minket?

 

Célunk egyszerű: ha van hited, erősíteni szeretnénk; ha pedig keresed, segíteni akarunk, hogy megtaláld a Jóistent. A világunk ma az egyéni „én” tudatra fókuszál, egyre inkább a virtuális világban élünk. De a jövőnk a közösségben, a „mi” tudatában rejlik. Ez az, amit a kereszt szimbolizál: vertikálisan az egyén, horizontálisan a közösség. 

 

Az ünnepek megélése mélyen összeköti az embert a környezetével és a spiritualitással. Egy hideg téli vasárnap délelőttjén a pasaréti ferences templomban gyerekek töltik meg a padsorokat: a Szent Angéla Általános Iskola diákjai. Diákmise van, a ferences atya prédikál. Vidám és kedves légkör veszi körül a gyerekeket, de az atya egyszer csak elhallgat, majd komoly, mégis kíváncsi tekintettel a gyerekekre néz.

 

„Hol van az Isten?” – kérdezi tőlük váratlanul.

 

Hirtelen mély csend lesz. A 7-10 éves gyerekek mind elgondolkodnak, de senki sem mer válaszolni. Mindenki tekintete a padlóra szegeződik, ahogy próbálják megtalálni a helyes választ. Azonban egyetlen kisfiú, első osztályos forma, bátortalanul felnyújtja a kezét, majd kihúzza magát. „Igen, te mit gondolsz?” – kérdezi tőle az atya.

 

A kisfiú tiszta és határozott hangon feleli: „Mindenhol!”

 

Az atya elmosolyodik. „Megsúgta neked a Jóisten” – mondja halkan, és a gyerekek között hirtelen könnyed nevetés hullámzik végig. A válasz egyszerű és tökéletes volt.

 

Az atya ezután elmagyarázza, hogy valóban, Isten mindenhol ott van, a természetben, az életben. Ahogy a tudósok a természet titkait kutatják, törvényeit próbálják megérteni, valójában magát az isteni teremtést ismerik meg. Minden felfedezés, minden új találmány Isten művének egy darabja. A pedagógusoknak az a küldetésük, hogy ezt az ismeretet átadják, hogy a gyermekek megtanulják élvezni a természet szépségét, a felfedezés izgalmát és a „heuréka” örömét – azt a pillanatot, amikor megértünk valamit a világból.

 

Az igazi nagy emberek életén keresztül is megérthetünk valamit az isteni rendből. Az ő útjuk – az indulásuk, a sikereik és kudarcaik, és az, ahogyan mindig felállnak a nehézségek után – mind megerősíti bennünk, hogy nincsenek véletlenek. Minden találkozás, minden megtapasztalt pillanat okkal történik, hogy tanuljunk és növekedjünk általa.

 

Az ünnepek megélése így nem csak hagyomány és szokás, hanem mélyebb megértése annak, hogy az élet minden pillanata összeköt minket egymással és a teremtéssel. A gyermek szavaiban ott volt az igazság: Isten mindenhol ott van, bennünk, körülöttünk, minden örömben, nehézségben és megtapasztalásban.

 

A NINCSENEK VÉLETLENEK könyv sorozat segít közös gondolkodásban megerősíteni hitünkben. Egy pillanatra megállni és újragondolni életünket. Ebben a kiváló emberek példáját, élet útját követve megtaláljuk életünkben a “Nincsenek véletlenek” igazságát!

 

Az 1. Függelék írása részletezi a közösségépítés indítását.  Ez a projekt nem a pénzről szól, hanem az emberek közötti kapcsolatok erősítéséről. Lehetőségünk van a fenti célt szolgálni a könyvekkel, és bár a világot ma a pénz irányítja, hisszük, hogy ez az anyagias vikág nem tarthat örökké.

 

Csatlakozz hozzám ebben a különleges utazásban!

Számítok rád, mint eddig is!

 

Budapest, 2024. szeptember 23.

 

Erdősi Gyula

 

 






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

III. RÉSZ: A SIMONYI KRÉDÓ

Az Iskolateremtők üzenete: “Isten - Európa - Haza”

Forgatókönyv szinopszis