Köszönetnyilvànítás
Amikor elkészül egy valami, bármi legyen is az, ez esetben egy gondolat könyvben megfogalmazva, akkor célszerű áttekinteni, hogy a kitűzött célt elérte, s főként mi lesz a hatása. Egyáltalán lesz hatása? S az miben fog megnyilvánulni. Vajon kik írták meg gondolataikat, s kik fognak a továbbiakban a cél elérésében segíteni?
A legtöbb közölt írás megjelent. Ïgy a köszönetnyilvánítás megtörtént.
Mi az új? S ki segítette a kézben tartott könyv, a könyvsorozat gondolatát. Sokan? Kevesen? Egy valaki inspirálta? Kik ők? Akiknek köszönhető a gondolat és ez a könyv. A nagy kérdés: lesznek követők? Vagy ez is az enyészeté lesz - mint a tiszteletre méltó többi!
Az életutat áttekinteni, ahogy az önismeret is, sőt a lehetőségek ismerete nagyon fontos az ember életében. Feltehető a kérdés, nem csak a szülőknek a gyermekeik felé, hanem mindenkinek saját magának: Jobbat érdemelsz. Jobbat érdemelsz? Ez a tartós kapcsolat egyensúlyi kérdése.
Simonyi Károly feltette az élete végén, de lehet, menet közben is a kérdést. Elmesélte mindezt, hogy volt nála. Élete igazolta, hogy nincsenek véletlenek.
Azok az embereknek, akik meghatározták, segítették életét, mindannyiuknak köszönet jár. Tudjuk kik ők. Néhányat felsorolunk.
Köszönjük a Jóistennek, a szüleinek, Kapuy Elek plébánosnak, a nevelőszülőknek, Bay Zoltán atomfizikusnak, legfőként a feleségének Zsuzsa asszonynak és Dr. Csurgayné Ildikó munkatársának, továbbá, akiket nagyon szeretett a diákoknak. Egyedül indult el, kis csapata volt, azután több generáció villamosmérnök, végül “A fizika kultúrtörténete” c. könyv, amely egyedi és megismételhetetlen, a nagy könyv a világnak. Tehát a Jóisten után Simonyi Károlynak, a magyar tudósnak, pedagógusnak a hivatást adó tudást és példát köszönjük.
Köszönöm Várszegi Asztrik püspök úrnak, hogy Simonyi professzor egyik fontos tulajdonságaira az alázatra felhívta a figyelmet, továbbá köszönöm soha el nem múló baráti segítségét.
Köszönöm Faccioli Marco olasz szerzetesek atyának az inspirációt: nincsenek véletlenek! És e könyv ihletőjének barátomnak, Bársony Istvánnak.
Köszönöm Dr. Csurgayné Ildikónak Simonyi Károly tanítványának és munkatársának, hogy rávilágított a “Simonyis” életszemléletre, ahogy érdemes élni.
Köszönöm Simonyi Ernőnek és Kizmus Lajosnak a barátságát.
Köszönöm a csapatomnak: Kármán Tamásnak és feleségének a könyv nyomdai előkészítő munkáját, Nahlik Gábornak, Sugár Karolinának, és Tormási Györgynek a tanácsait.
Köszönöm a családomnak, hogy ami nekem kevés van, a türelemet.
Keresem az Embert, az Embereket, őket, akik a mi köreinkben, a “Simonyi Körökben” elindítják a nincsenek véletlenek igazságának keresését. Az alapgondolat, a módszertan megvan, használni lenne jó!
Erdősi Gyula

Megjegyzések
Megjegyzés küldése